Hosszú élet titka a zománc

Azokat a villanybojlereket, melyeket több generációs felhasználásra szánnak, űrtartalmuktól és a várható üzemi víznyomás-terhelésüktől
függően 1,7–3 mm vastagságú, zománcozható acéllemezből készítik el. A 80 és 120 literes űrtartalmú bojlereket 6 bar névleges nyomásra
tervezik, a szerkezet belső korrózió védelmére speciális tűzzománcot alkalmaznak,
melynek összetételét a gyártók kellőképpen titkolják. A tartályok anyagaként az acél mellett felhasználható még a réz,
a rozsdamentes acél, a műanyag, az üvegszálas műanyag, és a műanyag bevonatos acél. Az anyag kiválasztásánál fontos
a szilárdsági megfelelés és a korrózióval szembeni ellenállás. A tartósság és az előállítási költségek egyfajta optimumaként
lett a zománcozott acél a zártrendszerű (nyomás alatti) villanybojlerek legelterjedtebb alapanyaga. A zománcbevonat elszigeteli az acélt,
ezzel védi a korrózió ellen, de ahol a fedőréteg sérült, vagy nem tökéletes, ott pillanatok alatt kilyukadhat a tartály. Ezt megakadályozandó,
aktív anódot építenek be, ami többnyire egy magnézium ötvözetű rúd. A magnézium kevésbé nemes anyag, mint a vas, ezáltal ő korrodál,
fogy, és nem pedig a vele egy víztérben lévő acéltartály. Mivel a használat közben folyamatos a fogyás, így ellenőrizni kell az állapotát. Külső
áramforrással megtáplált ún. inert anód esetében ez a jelenség kiküszöbölhető, így a korrózióvédelem biztosabb