Az aktív anód szerepe a villanybojlerben

A vízzel érintkező tartály sokféle anyagból készülhet: réz, rozsdamentes acél, műanyag, üvegszálas műanyag, horganyzott/zománcozott vagy műanyag bevonatos acél stb. Az anyag kiválasztásánál fontos a szilárdsági megfelelés és a korrózióval szembeni ellenállás. A tartósság és az előállítási költségek egyfajta optimumaként lett a zománcozott acél a zártrendszerű (nyomás alatti) villanybojlerek legelterjedtebb alapanyaga. Hasonló okokból a műanyag a nyitott rendszerűeké, főleg a kis űrtartalmaknál (5-10 liter). Ezeket a mosdó alá, illetve fölé szerelhető készülékeket gyakran szokták átfolyósokként emlegetni hibásan, olyan szempontból legalábbis, hogy minden tárolós vízmelegítőnek van átfolyó teljesítménye is, csak nagyon kicsi.

A zománcozott – vagy mondhatnánk: bármilyen bevonattal ellátott – tartályú villanybojlereknél megjelenik még egy elmaradhatatlan elem, az aktív anód. A bevonat elszigeteli az acélt, így ahol fed, ott nem lép fel korrózió, de ahol nem, ott nagyon gyorsan kilyukadna a tartály, ha nem tennénk valamit. Ezen segít az aktív anód, ami többnyire egy magnézium ötvözet rúd. A magnézium kevésbé nemes anyag, mint a vas, ezáltal ő korrodál, fogy, és nem pedig a vele egy víztérben lévő acéltartály. Szerepe tehát jelentős a korrózióvédelemben, megújítása, cseréje ezért fontos. Sajnos, nem akadályozza meg a vízkövesedést, illetve nem is fokozza azt, mint ahogy egyesek gondolják.

A fűtőtestnek azonban már több köze van hozzá. A villanybojlerekben általában alkalmazott rézköpenyű, elszigeteletlen csőfűtőtestek igazi vízkőtermelő készülékké lépnek elő kemény vizes területeken, ha nem vízlágyítón keresztül táplálják meg őket. A vízlágyítón kívül (vagy mellett) szintén hatékony a vízkővel szemben a fűtőtestek felületi terhelésének a csökkentése (felületi hőmérséklet csökkenés) és az elszigetelésük. Ilyen például kerámia vagy rúdfűtőtest alkalmazása zománcozott tokcsőben.